Szóval van az a jelenség, hogy csaknem 10 éve nem alszom, minek is azt, pedig közben azért voltak időszakok, amikor lehetett volna, mert az első gyerek két évesen már aludt mint akit agyonvertek, és akkor volt kábé egy évem, amíg a másodikkal terhes lettem, de nem, nem bírtam megszokni a nyugodt éjszakákat, a terhesség meg megint betett, hát ki bír úgy aludni, ha belülről rugdossák.
Na de megszületett a kicsi, aki mindenben überelni akarja a drága bátyját, a nemalvást ezért 2 helyett 4 évig húzta, és még rátett plusz egyet, amikor ugyan az igazi éjszakai diszkóőrület már véget ért, de az átmegyek-anyához-mert-csak még tartott, viszont ennek az egy évnek is vége, és hetek óta egyedül alszom, nyugodtan, békében, látogatók nélkül.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyrészt ehhez kellett némi megvesztegetés ("ha éjjel egyszer sem jössz át, akkor másnap nem kell délután aludnod"), másrészt az alszom is inkább csak formalitás, mert ismét nem bírok, hiába lehetne.
Persze rá lehet fogni a melegre, meg a takaróra, meg a viharra, meg a .... tökmindegy, valami mindig van, de a lényeg az, hogy az alvásminőségemet leginkább egy lavór ürülékhez tudnám hasonlítani, és nem a kisféle lavórra godoltam.
Vettem tehát melatonint, mert azt mondják az okosok, hogy az milyen jó már annak, akinek a teste magától nem termeli ezt a nyugodt és boldog alváshoz szükséges bigyót.
És akkor most elmesélem, hogyan bojkottálta az első melatoninos éjszakámat a saját testem és a családom, valamint a természeti körülmények egyszerre.
Nos, először is, amint az várható volt, annyira örültem a bogyónak, hogy rögtön elkezdtem adrenalint termelni, már csak azért is. Igen, jól értitek, izgultam, hogy végre aludni fogok, és épp ezzel az izgulással ástam alá a projektet úgy elég rendesen. Megittam egy lavór gyógyteát, hátha attól jobb lesz, hát lett a fenét, kivéve ha jónak nevezzük azt, hogy az éjszaka folyamán négyszer kellett kimennem pisilni. Azért a melatonin dolgozott, egy rossz szavam nincs rá, mert még így is sikerült viszonylag hamar elaludni, persze nyitott ablaknál, vihar előtt, és amint villámlani meg dörögni kezdett, felébredtem, hiszen a melatonin sem péklapát, nem amcsi-style altató ez, hogy beszedek hármat, ráiszom, aztán meg ember legyen a talpán aki összevakar.
A vihar természetesen nemcsak engem keltett fel, hanem a kisebb gyerekemet is, de csak akkor, amikor én már visszaaludtam, hogy aztán a sírásra ismét felkeljek. A félálomban a szeretteimnél sem viselem valami jól, úgyhogy néhány perc után a "majd megnyugszik" helyett inkább fogtam, elmentem érte, felnyaláboltam a kispárnájával együtt, és betettem a saját ágyamba.
Gondoltam, végre nyugi, de nem jól gondoltam, mert a gyermek tovább vergődött, én meg meglepően sokszor elaludtam, de csak azért, mert meglepően soszor ébredtem meg. Aztán, amikor az egyik ébredés úgy zajlott, hogy a koponyája csattant a halántékomon, akkor kicsit megsértődtem, és fogtam a kispárnámat, amivel átvonultam a gyermek majdnem üres ágyába.
A majdnem üres alatt azt kell érteni, hogy a gyerek ugye nem volt benne, de az eleve szűk felnőtt méret (180x70) nagy részét mindenféle rózsaszín szőrös lények, nyulak, pónik, szivárványos szirszarok foglalják el általában, úgyhogy némi időmbe telt, hogy ezek kihajigálásával bevackoljam magam, de utána már jöhetett a jól megérdemelt PIHENÉS.
A melatoninnal feltuningolt alvókám persze ezt kicsit máshogy értelmezte, mint én, mert a következő 2 órában tömény akcióvígjátékban főszerepelhettem, ami erős tizennyolc pluszos elemeket is tartalmazott. Nem szeretném a részleteket az utókor számára megörökíteni, de a lényeg az, hogy röhögve és pirulva ébredtem fel négy óra valahánykor, és vánszorogtam át félálomban a saját, kényelmesebb ágyamba, hogy arrébb gurítsam a kiterült ötévest, és elfoglaljam a saját helyemet.
Az utolsó óra már nyugalomban telt, az órám reggel 5 és fél óra alvást mutatott három ébredéssel, amin erősen összevitatkoztunk, de ez már nem tartozik a jelen témához.
Mindenesetre, melatoninra fel ma is, ha a színes-szagos álmok megmaradnak, akkor jöhet, a gyereket meg beragasztózom a saját helyére.
