Mindig megfogadom, hogy hetente írok, aztán nézzétek meg... írok, csak nem ide. Ezt a szösszenetet például egy anyukás klubba írtam lassan két hónapja, mondhatni aktualitását vesztette, de azért jó újraolvasni.
Lássuk, mivel gazdagodott a leányzó mostanra.
Kilók. Hát öö khm.. inkább dekák. A gyerekorvos szerint rendben van, a védőnő sem aggódik, a who görbe alsó 15 percentilisét azért tartja, úgyhogy én sem, de nem vagyok elájulva a 7,3 kilótól, amit két hete mértek.
Centik. A védőnő 69-et mért, ruha alapján bőven több, inkább 72 lehet.
Szavak és szókezdemények, szóértés. Pápá, ta (taps), te (tessék), felháborodott babababa (=nem akarom), és a kedvencem, az első igazi szava a sziszisziszi (cici, cici...). Megérti a nemet, a fejét rázva használja is. Tudja, mit szeretnék, ha azt mondom: kérem, vagy gyere. Más kérdés, hogy nem kevésszer tojik rá.
Evés. Na az nincs. 99% anyatej, a maradék 1% nagy része kosz, szösz, és néhány molekuka az ételből, amit eléteszek. Leginkább darabosat eszik, vagyishát tesz a szájába, mert az "eszik" ige alighanem mást jelent, mint az aprít-kiköp, amit a lányom művel. Kedvence a sült hús, abból úgy nagyjából öt molekulát is lenyel egy étkezés alkalmával. Kivéve, ha csontot lehet szopogatni, mert akkor annyit sem.
Fogak. Összesen hét, szerencsére nem harap, viszont jól áll neki.
Hiszti. Akararosság. Tesóval veszekedés játékokon. Szavakkal még nem, de visítással körített játékhúzóverseny. Kunc kunc, egyelőre remekül szórakozok rajtuk.
Átaludt órák. Hahahahaha. Jobb éjjeleken vannak. Rosszabb éjjeleken egy sincs. Volt, hogy 20-ig számoltam az ébredéseket, az elmúlt négy hónapban a legpihentetőbb éjjelt talán hat megszakítással zártuk. Nappal rajtam vagy a hintában alszik, de leginkább rajtam. Én szoktattam így, mert eközben zavartalanul jövök-megyek, rajzolok, írok, netezek, bármi. Ha énekelek, nem ébred fel, csak ha már amúgy is ébredne.
Betegségek. Szeptember óta szinte folyamatos. Január elején Kari 100% gyógyultan ment vissza az oviba, akkor három hetet bírtak egészségesen. Utána kettő nyavalyásan, majd ismét három egészségesen. Jelenleg a soron következő takongyár üzemel.
Mozgás. Nem olyan mozgékony, mint Kari. Az adottságai meglennének hozzá, de sokkal óvatosabb, mint anno Kari volt. Felállt, amikor már le is tudott ülni - Karihoz képest egy hónappal később, de nem is kellett egy hónapig őriznem, mint Karit, aki úgy dőlt el, mint egy zsák. Dalma azonnal le tudott guggolni. Kúszás nem volt, vagy maximum 1-2 napig. Mászni viszont szeret és sokat is mászik. Egy-két lépést megtesz, ha épp áll és közel vagyok, de három helyett már inkább guggol-leül-mászik-feláll. Biztonsági játékos. Legalábbis ebben a tekintetben, mert néhány napja elkezdett felállni dolgokra, és attól például frászt kapok.
Játékok. Kipakol, bepakol, tornyot rombol. Megvannak a kedvenc rágókái. Kereket pörget, golyóvezetőzik, kisautót tologat. Tapsol, integet, kukucsol. Hintázni nagyon szeret. A formabedobós játékban a legegyszerűbbet, a hengert magától beteszi. A zenélős játékokat nyomkodja. Az ujját minden lyukba bedugdossa. A mágneses rajztáblával teljesen tudatosan firkálgat. Karival fürdik, a vizet nagy örömmel csapkodja.
Kapcsolatok. Még mindig hozzám kötődik a legjobban, de már sokszor szívesen átmegy az apjához, néha pedig akár másokhoz is (ez nagyban függ attól, hogy kinek van érdekesség a ruháján, nyaklánc a nyakában, szemüveg a fején vagy tiltott dolog a kezében). A tesóját elfogadja, de sajna nem szereti. Ölelni csak engem szokott, tankolni csak hozzám jár, ha nyűgös, csak én vagyok a jó.
Összegzés, avagy milyennek tűnik most. Érzékeny, nyugtalan, óvatos, jó kézügyességű baba, nem érzem úgy, hogy a humor az erőssége, de ez még hátha változik. Kari ilyenkor már nagy huncut volt, Dalmát sokkal nehezebb megnevettetni. Ragaszkodó, nagyon anyás, ugyanakkor akaratos és megvédi magát, ha kell. Veszekszik Karival, velem, igazi kis minihárpia. Imádom <3
