Kezd napirendünk lenni. Pár hete már napközben csak egy nagyot alszik, és a babakocsiban reggel-este szendereg, vagy ha azt nem, akkor a kiságyban alszik egy kisebbet. A nagy itt 2-3 órát jelent, a kicsi max 1 órát. Persze órára pontosan még nem alakult ki a dolog, de már nagyjából lehet tudni, hogy dél és három közt alszik valamikor nagyot, és azt is, hogy este 8-kor már kidől.
A hozzátáplálást első körben április 7-én kezdtem el, mégpedig almával, de nem nyersen, hanem leforrázva adtam neki, hogy veszítsen a savasságából, és anyatejjel turmixoltam össze. Első nap csak nyámnyogott rajta, második nap talán ha 2-3 kanállal megevett, de látszott az arcán, hogy azt hitte, ez valami vicc. Aztán aznap este rémes hasmenése volt és kiütéses lett a térdhajlata, nem biztos hogy ettől, de persze ilyenkor az ember mindent abbahagy, ami újdonság, így ezt is.
Hasmenése csak aznap volt, de sajnos a kiütés azóta is megvan, a térdhajlatban, a bokáján a ráncokban, picit a könyökhajlatban is. Én nem tudom, hogy melegkiütés vagy micsoda, próbáltam mellőzni a tejtermékeket de nem segített, kentem sudocreammel, popsikenőccsel, semmi hatása nem volt. A ruháit baby sensitive mosószerrel mosom, de azt is úgy, hogy berakok egy 15 perces gyorsmosást mosószerrel, majd ráküldök üresen egy 3 órás programot. Ami valamennyit segít, az a shea vajas kenés reggel-este, és az, hogy csak három naponta fürdetem (klóros víz). Persze mindez akkor kezdődött, amikor gőzerővel nyalni kezdett mindent maga körül, szóval az is lehet, hogy valamilyen benyalt anyagra reagál így, de nem tudok rájönni, hogy mire.
Mivel a kiütés nem múlt, ennek örömére a hozzátáplálást ismét elkezdtem, anyatejes krumplival, majd almás krumplival, később répával is, de azt bojkottálta. A többitől meg brutál székrekedése lett, 7 nap alatt nem jött ki semmi, a végén már barackos bébiételt kapott, meg szilvásat is, de nulla hatással, pedig más gyereke ettől igazán nagyot produkál. Kúp meg lázmérő volt a megoldás, na azt a napot nem szívesen csinálnám végig, szerencsére a Niki védőnője segített pár tippel (az enyém használhatatlan, dísznek sem jó, mert elég rusnya szegény), leginkább azzal, hogy a szilárd étel megszokásáig érdemes krumplis barackot, krumplis meggyet vagy krumplis (túlérett) banánt adni, ahol a krumpli negyedrész, a gyümölcs háromnegyed. Én meg maximalizáltam a mennyiséget 60 grammban, így éldegélünk most, a napi kaki még nincs meg. Most legutóbb 5 nap után kapott kúpot és pakolt tele három pelenkát, hát ez van, majd csak beáll a rend. Ahogy körbekérdeztem, ezt mindenki megszenvedi az átálláskor.
Egy ideig a franciaágyon sertepertélt körülöttünk, most hogy visszaemlékszem, eszembe jutnak azok a "régi" szép idők, amikor egy pisilés erejéig még ott tudtam hagyni, mert úgyse mozdult el. Aztán megfordult (erről szerintem az 5 hónaposban már írtam), és onnantól kezdve már nem mertem otthagyni.
Beszereztem egy szőnyeget a gyerekszobába, újabban oda teszem le játszani. A kúszás-mászás technikája még nem tökéletes, de bárhova elvergődik, ahol távirányító, laptop vagy mobiltelefon van. A szobájában a szőnyegen persze ilyenek nincsenek, ezért ott maradnak az egyéb érdekességek, például a szőnyeg széle után lévő parketta, amit remekül lehet nyalni. A kiságy alatt lévő porcicák után kajtatás, illetve a radiátor sarkához való közeledés az, amivel még az idegeimre megy.
És persze négykézláb már mindenfélékkel próbálkozik, például kiülni oldalra, ami vagy sikerül, vagy eldőlés a vége, ez persze azzal jár, hogy jól beveri a fejét, és sír. Nekem már lassan reflexből minden felsírásra az a reakcióm, hogy hangosan kiabálok a lakás bármely pontjáról, hogy semmi baj, semmi baj. Ez akkor volt a legjobb, amikor egy éjszakai felsíráskor csináltam felriadva, azt sem tudtam, hol vagyok, a párom meg majd szívrohamot kapott, hogy mi a fenéért ordibálok az éjszaka közepén.
Mérési adataim nincsenek, de szerintem semmit nem hízott a legutóbbi 6,3 óta, mert rettenetesen sokat mozog, és alig eszik, nincs ideje, menni kell játszani. Az anyára mászás az egyik legjobb játék, pár napja már szinte megáll rajtunk, de persze nem hagyjuk, korai még neki.
De ő a főnök, ha mi nem engedjük, akkor ugye majd engedi a kiságy, abba is lehet kapaszkodni. Tegnap először, nagyon esetlenül felállt, ma pedig letettem aludni és kijöttem, de gyanús volt, hogy nagy lett a csönd, nem szokott ő ilyen simán elaludni, így belestem. Kisfiam annak rendje és módja szerint, tökéletes technikával állt a kiságyban a rácsba kapaszkodva, és az ajtót leste vigyorogva, hogy mikor megyek már be és látom ezt a csodát. Fényképező közel volt szerencsére.
Tegnap mondtam az apjának, hogy nagyon félek hogy ki fog esni, mire azt a választ kaptam, hogy akkor altassam a földön - nyilván nem gondolta komolyan, de azt sem, hogy valós az aggodalmam. A mai fényképes bizonyíték után pedig ő javasolta, hogy tegyük lejjebb a kiságyat. Így már legalul van, kemény egy hétig volt középen. Tényleg igaz az, hogy ha egy babánál beindul a mozgásfejlődés, akkor vérszemet kap, és hirtelen fejlődik nagyon.
Ja, az elalvás. Az egy rémálom. A nappali altatást nettó egy órás üvöltés, panaszos "ajjjajj" hangok előzik meg, nem akar aludni a drága. Amikor már annyira kifárad, hogy nem képes üvölteni, akkor tizedmásodperc alatt elalszik, de amíg egy kis erő is van benne, addig szenved. A legtöbbször ebédidőben, amikor nekem a vércukrom kábé negatívban van, ennek köszönhetően a türelmem nulla. Az eredmény, hogy mindketten őrjöngünk, és amikor végre elalszik, már semmihez nincs energiám, csak megebédelni és bambulni.
Éjjel még mindig (már megint) ébred enni, köszönhetően annak, hogy nappal ilyen hülyeségekre nincs ideje. Van olyan, hogy 2-3szor is, jobb esetben csak egyszer.
Nem vagyok naptej-párti, mert ez a gyerek mindent megnyal, miért ne azt nyalná le, ezért inkább reggel és este viszem ki sétálni, és a babakocsi kupolájával valamint textilpelenka+ruhacsipesz kombóval biztosítom az árnyékot. Persze őfelsége újabban a babakocsiban addig nyekereg, amíg hasra nem rakom, utána meg megpróbál kimászni, ezért a mai napon a mélykocsit lecseréltük, és az autósülésbe bekötve rakom rá a mélykocsira, aminek megvan az az előnye, hogy a két kupolát összefordítva szükségtelenné vált a textilpelenka. És a gyermek is tud lesni, mert oldalt van egy kis rés, de ha úgy süt a nap, akkor szabad kilátást engedek neki.
Ja, a nyálzás nagyon durván megvan, én nem tudom hogy van ebben a gyerekben ennyi nyál, de napok óta dől belőle. Lehet, hogy anyák napjára megkapom az első fogat.
