Luckalakó személyes blogja

Leginkább a gyerekemről, egy kicsit persze rólam is.

Friss topikok

  • tampifan: ugyan, siman csak tesztel. nyilvan nem tudatos, egyszeruen csak tudni akarja hogy hol a hatar. ez ... (2014.11.20. 10:33) dackorszak
  • luckalakó: Köszi, most olvasom, már nem aktuális, de legközelebbre elteszem :) (2014.01.21. 11:45) lázas

Dalmancs 13 hónapos

2017.05.24. 14:30 :: luckalakó

evzaro.jpg

Na tehát akkor, egy kis update.

Lássuk, mivel gazdagodott a leányzó mostanra.

Kilók. Van belőlük nyolc, felfelé kerekítve. Határeset, elfogadjuk.

Centik. HIvatalosan 72, gyakorlatilag az ordítva rúgkapáló gyerek méréséhez megfelelő eszközt még nem találták fel, a ruhaméretezés pedig annyira etalon, hogy ilyen erővel a hasamra is üthetnék, szóval legyen 72, mit bánom én.

Szavak és szókezdemények, szóértés. Sok fejlődés nem volt az elmúlt hónapokban. Mondja, hogy cici, pápá, baba, sokszor tudom, hogy érti, amit kérek tőle, de nem valami együttműködő őfelsége. 

Evés. A pelenka már nyomokban tartalmaz anyatejszármazékon és útszéli hordalékon kívül mást is, na nem valami hatalmas mennyiségben, de most már legalább ez-az bekerül. Paradicsom, uborka, főtt borsó, néha répa, a földieper a kedvence, kiflimorzsák, főtt hús. Mindenből épp csak annyi, hogy lássam, ha akar, tud enni. Leginkább persze nem akar, és az elétett ételt a gravitáció sorsára bízza (gyk: ledobja).

Fogak. Nyolc, és némileg aggódom értük, mert megjelentek rajtuk kicsi hófehér foltok. Elvileg ez a fogszuvasodás nulladik jele lehet. Mindenhol azt olvasom, hogy sajnos ez genetika, és bizony van olyan egyéves, akinek már romlik a foga. Annyira, annyira, annyira nem szeretném, hogy az én kicsi lányom rohadó fogsorral viszonozza a mosolyokat, de úgy néz ki, sokat nem tudok tenni. Cukrosat nem eszik, szoptatom, de Karit is szoptattam, mégsem lett egyetlen lyukas foga sem tőle..

Hiszti. Akararosság. Jajj. Megőrülök. Beszélni még nem tud, minden más módon viszont kinyilvánítja, hogy mit akar. Kedvencem, amikor a "kérem" felszólításra az elkért tárgyat markolva egy határozott félrenézéssel reagál, miközben még a szájával is biggyeszt. Ha pedig mégis elveszem, akkor ordít, rugdos, vagy épp elengedi magát, mikor mihez van leginkább kedve.

Átaludt órák. Alakul. Most már csak 2-3 ébredés van egy éjjel, tiszta megnyugvás a 20-hoz képest. Bár most épp beteg, és a Heim Pálban kicsit túltolták neki az antibiotikumot, mert azt mondta a nő, hogy adjak 3x5 millit, amitől két este is rendesen behányt, aztán mondta a gyerekorvosunk, hogy á, hát nyolc kilóhoz elég a 3,5 milli is. De amúgy ha épp nem szenved sem a takonytól, sem a gyomrától, akkor egész jók az éjjelek. Nappal már csak egyszer alszik, leginkább rajtam, de mostanában kétszer is megesett, hogy cicin elaludt és le tudtam tenni az ágyba. Lásd a jelen írásom időpontját is.

Betegségek. Valamivel jobb a helyzet, mint a téli szezonban. Most már nem folyamatos, vannak egy-két hetes egészséges állapotok is a taknyos időszakok között. Életében most szed másodszor antibiotikumot, egyébként nem biztos, hogy jogosan, mert az volt, hogy oltás után belázasodott és az ötödik napon vittük orvoshoz, mert akkor már nagyon rosszul festett. Az orvos pedig azt mondta, hogy bár lehet, hogy az első néhány nap az oltás miatt volt, mégis a 3 napon túli lázat sajnos muszáj antibiotikummal kezelni.

Mozgás. 11 hónapos kora óta már nem szeret mászni, hanem két lábon közlekedik a kis homo sapiens. Vagy a sajátján, vagy az enyémen. Vannak napok, amikor szinte csak kézben van el, néha pedig egész nap jön-megy és pakol. Ez egyébként marha vicces, mindig élmény, amikor fura dolgokat találok fura helyeken. Krumpli a mosógépben, hűtőmágnes a gumicsizmámban, az apja telefonja a krumplik között.

Játékok. A bátyja vére, nem igazán érdeklik. A legjobb játék eddig egy vöröshagyma volt, amit a konyhából csent el magának. Megjártuk vele az ovit is, végig szorongatta oda-vissza a babakocsiban. A sok színes, csörgő-zörgő babajáték nem igazán hatja meg, amit lehet rágni, azzal elvan mondjuk nettó két percet, mielőtt félredobná vagy bedugná valahova, ahol majd egy fél év múlva meglepetten rábukkanok. A Kari játékai persze érdekelnék, főleg azok, amik nem egy ekkora baba szájába valók, például kirakó, gyurma, satöbbi.

Kapcsolatok. Továbbra is én vagyok a kedvence, de már szívesen elvan az apjával is, és Karihoz is kezd kötődni. Ideje volt. Szerencsére Kari is szereti még mindig, kivéve, amikor az építünk vagy rombolunk vita megy köztük.

Összegzés, avagy milyennek tűnik most. Öntörvényű, akaratos, nagyon céltudatos. Huncut, szereti szórakoztatni a népet, ha van rá kereslet, akkor a legnagyobb hülyeségeket is megcsinálja. Minden érdekli, amit én csinálok, és ha nem látja a konyhában, mit matatok a pulton, akkor őrjítően nyüszít. Nagyon rossz beteg, nyűgös, olyankor letehetetlen és bújik. De ha egészséges, akkor meg mint egy ördögfióka... Hát, nem lesz egyszerű vele, az már látszik. Igazi kis minihárpia. Imádom <3

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://luckalako.blog.hu/api/trackback/id/tr7012537323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása