amíg van időm.
Kari. Sajnos szegénykémet eléggé elhanyagolom mostanában. Minden nap egy olyan trip, ami reggeltől estig egyetlen pillanatnak tűnik. Nem hagyom magam unatkozni. Amikor oviban van, főzök, dolgozom, sétálunk. Ez még így oké is. Amikor hazajövünk az oviból, egy, azaz egyetlen óránk van vacsoráig. Utána meg már ő nehezíti meg a dolgot. A vacsi sokszor egy óra, utána már azonnal fürdés és elalvás jön. Mivel ő is állandóan taknyos, az esti mese helyét sokszor az inhalálás és a közben laptopon filmetnézés veszi át. Én ekkor már Dalmát altatom. Ha épp egyik gyerek sem taknyos, akkor megy az, hogy szoptatás közben olvasom az esti mesét, amúgy nem.
Az oviban végre megszokta a helyét, már nem szorong, nincs köröm- és szájrágás. Bár az is lehet, hogy a tesó miatt volt, mégiscsak megborította a kis világát Dalma, a betolakodó. Sajnos sokszor van az, hogy Dalma aranyos, vele meg veszekszünk, és nehezen érti meg, hogy míg Dalmánál elnézőek vagyok kajatapicskolásban, egy 4,5 évestől azért ez már nem vicces. Ezen nekünk is nagyon kell dolgozni, mert sokszor érezhető a különbség, és szerintem az önbecsülésének nem tesz jót, amikor Dalma milyen ügyes, mert csinált valami újat, Kari pedig milyen ügyetlen, mert megint kiborított egy pohár vizet. És akkor itt most visszautalnék a napi pörgésre, sokszor estére annyira elfáradok, hogy sajog mindenem - néha azon kapom magam, hogy órák óta le sem ültem. Amikor pedig kiborítja a vizet, hát kiborít engem is.
Valahogy vissza kellene szerezni az okos, értelmes fiamat, mert ami most van, az lassacskán pszichológusi segítségért kiált. És itt most ezt nem úgy értem, hogy őt akarom kezeltetni, hanem az egész családot. Mert valami elromlott, valami nem úgy működik, ahogy neki optimális lenne, és ebben bizonyára mi, a szülei vagyunk a leginkább hibásak.
Én pedig hajtom magam. Hogy miért, azt nem tudom. Nem bírok megülni a fenekemen. Beindult a mesegyár, havi 4-5 személyre szabott mesét rendelnek tőlem, többet csak azért nem, mert egyszerűen nem fér bele az időmbe. Közben a munkahelyemnek is adatrögzítek, és elindítottam egy online meseoldalt, pályázattal, szóval van alkotás, szervezés rendesen. Mindezt mikor? Alvásidőben, leginkább... Rólam ennyit, közben szinte este lett, a nagyobbik üvöltözi a fürdőből, hogy "bűz kaki" (ezt az éneket tanulta ma az oviban, remélem, nem az óvónőktől), a kicsi a cipőimet eszi, jaj.
