Annyi mindent írnék, de nem tudok, mert két gyerek mellett nincs időm még wc-re menni sem. A legtöbbször itthon sem vagyunk, mert ha már lehetőségem van bandázni, akkor kihasználom, könnyebb, mint egyedül. Este hazaesünk, akkor már Dalma nonstop figyelmet igényel, nem tudok blogolni. Pedig annyira sajnálom, hogy nyomtalanul elúsznak ezek a pillanatok. Az első oltás a kicsinek, az első "halj meg!" kiáltás a nagytól nekem, és most megint a kicsi felsírt, a nagyot meg épp megbüntettem, mert szétkente a kicsi fürdetőkrémjét a szőnyegen.
Ááá.
