Utánaszámoltam: Karival kb. ilyenkor repedt meg a burok. Most apa elmegy, lefekszik aludni, és ha a történelem ismétli önmagát (nem fogja, csak álmodozok), akkor fél óra múlva keltem, hogy menni kell.
Azért mondom, hogy nem fogja, mert ha nagyon ismételni akarna, akkor a kedves magzatom nem fejjel felfelé, hanem lefelé helyezkedne el, így természetes szülésre készülnénk, és nem császárra. És ha már fejjel lefelé helyezkedne el, akkor ki is tágította volna a szépen beilleszkedő fejével a kijáratot 1 ujjnyira, mint anno ilyenkor a bátyja, de most erről szó sincs, semmi jele a szülésnek, ami pont szerencsés dolog abban az esetben, ha az ember inkább programozottan felvágatja magát, mintsem hogy fordítva préseljen ki magából egy újszülöttet. Az orvosom egyébként vállalná a szülés levezetését, én vagyok a beszari, mert Karinál sem volt egyszerű a dolog, a faros babát meg egy fokkal gyorsabban kell megszülni, hogy tuti ne legyen komplikáció, és hát betojtam, na. Cuki dolog, hogy lehet simizni a fejét már most is, de azért jobb lett volna, ha inkább megfordul - amit egyébként elvileg akár még mindig megtehet, gyakorlatilag szerintem már semmi helye nincs, lassan 3 kilós a lány, én meg törpe vagyok és feszes, ami alapesetben előnyös, de a gyermek megfordulását nagyon nem segíti elő, szóval nem reménykedek, felvágnak, kiveszik, és kész.
Aztán onnantól jön majd a nezeze, de erről majd akkor.
