Az csak egy dolog, hogy pár napja a fiam Mark és Rob cápavideózós műsorai nyomán folyamatosan cápákat vadászik a lakásban, de az azért mélységesen rosszul érintett, hogy ma másfél órán keresztül cápát varrtam neki és a kis barátnőjének (gyermekfelügyeltem húsvéti ovizárás címszóval), ami este magas ívben repült ki a gyerekágyból, mert nincs ott a helye. A cápa, nem a kis barátnő. Bár meggyőződésem, hogy ha őt akartam volna este az ágyába tenni, hasonló sorsra jutott volna. Értem én, hogy hűséges a lelkem a macijához, de azért vagy két napig alhatott volna a cápával is, ha már dolgoztam vele.
