Nem voltam róla teljesen meggyőződve, hogy egy háromévest múzeumba vinni kedves dolog lesz, de ha már a nagyapja megígérte neki, nem mondtam ellent, végül is Valentin-nap van, hátha kevesen lesznek, mindenkinek van ilyenkor jobb dolga, mint kitömött állatokat nézni.
Nos, nem tudom, mennyien szoktak lenni, de teljesen élvezhető volt a népsűrűség, a fiam érdeklődő volt, és csak néha visított, amikor a nagyapja fel akarta emelni, hogy jobban lásson dolgokat. Kicsit olyan dackorszakos jellege volt a dolognak, mert amikor neki jutott eszébe, hogy valaki vegye fel, akkor semmi gond nem volt ezzel, de amikor a nagyapja ment hozzá azzal, hogy felemeli, akkor jött a sikításos "nem, nem!". Sebaj, három évesen ennek van itt az ideje, inkább most, mint később...
Próbáltam fényképezni, de a beállított képek gondolata is ugyanazt a sikításos "nem, nem!" -et váltotta ki, mint az emelgetés, úgyhogy trükköztem. Az alábbi képnél elküldtem, hogy nézze meg, látja-e messziről, mennyit mutatok:
De ha azt mondtam volna, hogy állj csak oda, lefényképezlek a pókkal, tutira kitör a forradalom. Pedig a pók nagy siker volt, kétszer is vissza kellett menni megnézni.
Ennél a képnél a nálam lévő m&m's cukorkát vetettem be:
A "színes cukor" egyébként kifelé is remekül bevált, kicsit persze ciki volt, amikor a cukrot a kezemben tartva hátráltam a kijárat felé, miközben a gyerek szaladt és próbálta elkapni a kezemből, de így legalább hiszti nélkül kijött, ami lehet, hogy irrális elvárás volt kábé két és fél óra után, de hiába, kemény anyunál a vacsora az hatkor van, és pont. Melleseleg a múzeum is akkor zár, szóval kábé tökmindegy.
A nagyapja még bevitte kifelé az ajándékboltba, és háromból csak kettő teljesen értelmetlen dolgot választott (egy golyóvá csiszolt ásványt, amivel úgysem fogom engedni dobálózni, meg egy műanyag százlábút, amilyenje már van...), és hazafelé az autóban bevallotta, hogy azért elfáradt, aminek akkor és ott nagyon örültem, most viszont negyed tíz van, és még mindig nem alszik, szóval lassan felborul az a tervem, hogy megint reggel 8ra megyek dolgozni, mert ahhoz bizony korán kellene kelni.
A múlt héten egyébként végre volt oviban, ennek köszönhetően ismét köhög és picit taknyos, szóval szerintem kábé holnaptól megint szabadságon vagyok, ami csak egy kicsit húzósabb 28 hetes terhesen, mint bent ülni a munkahelyemen és szépen, nyugiban dolgozni.
És a végére két apró aranyos, mai beszólások, imádom a kifejezésmódját:
"Nagyapa, közlekedj most már ide!"
Gyümölcsös pitére: "Hű, de szép lett a felszíne!"
