Kari ma betette a pólója alá a plüss baglyot és a macit, amikkel aludni szokott, majd megszülte őket. Aztán betakarta a kisbabákat, és mesét olvasott nekik. Némileg menti a helyzetet, hogy autós mesekönyvből olvasott, bár a mese tulajdonképpen annyiból állt, hogy "ilyen is van, meg ilyen is, készvége, jóccakát".
Aztán megevett egy közepes csokimikulást uzsonnára, majd akkorát hisztizett, hogy csak néztünk az apjával. Indok: az apja nem vágta fel az egész almát, csak egy negyedet.
Egyébként végül nem lett jobban beteg, én aggódtam túl. Kicsit taknyos, de semmi extra, oviban is volt ma, mert reggel végül is az apjának kellett volna vigyázni rá, szerinte meg nem volt indokolt itthon tartani, így evittem nagy duzzogva. Utólag persze igaza volt, fene az anyai ösztöneimet.
És a végére kis esti párbeszéd:
- fogsz még hisztizni?
- nem...
- és ha apa nem vágja fel az egész almát?
- akkor igen.
