A szülinapival még mindig adós vagyok, tudom. És a kistesó-témát is csak érintőlegesen hoztam fel eddig, tudom.
De most akkor is csak egy csokor a beszólásokból, a többivel majd jövök máskor.
Oviban, hazafelé készülődve. Kari: anya, ha hazaértünk, rajzolsz nekem valami nagyon szépet? Például egy porszívót!
Oviba rohanás reggel. Kari: anya, ne siess annyira, így nagyon rázkódik a pocakodban a kistesó!
10 percig tartó szemdörzsölés után. Kari: ez a tartós csipa nem akar kijönni a szememből.
Fürdés után: anya, töröld meg a testemet, és a csontjaimat is.
Kora reggeli elmélkedés: anya, nagyapánál is vagy egy Farkas. Nagyinál is van egy Farkas. Akkor kettő született! (magyarázat: Farkas az öcsém, anyámék külön élnek, és öcsémmel hol itt, hol ott lehet találkozni).
Egyik este vacsorakészítés közben nagyon lábatlankodott a konyhában, mondtam neki, hogy nézze már meg a szobájában, nem vagyok-e ott. Elvonult nagy lelkesen, még mondtam is, hogy na vajon meddig fog bejönni ez a trükk, majd kijött egy gyerekkori fényképemmel, hogy nézd, itt vagy, anya. (igen, nagyon büszke voltam).
Egy kis apró cukiság: nem hallgathatjuk az ovid dalok közül az "Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő" -t, mert idézem: "fáj benne a szívem és rosszat fogok tőle álmodni" ("csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon")
Éjjel:
- anya! anya!
Kitámolygok hozzá
- Mi történt, szívem?
- Képzeld, azt álmodtam, hogy volt egy csomó mandarin és banán is!
...reggeli bosszúébresztés részemről:
- Kari! Kari! Képzeld, azt álmodtam, hogy volt egy csomó mandarin és banán is!
Villámsebességgel felül, és megdöbbenve válaszol:
- Én is....!
