Korábban simán azt hittem volna, hogy a szülői értekezlet baromira nem aktuális úgy 7-8 éves kor előtt, amikor az ember gyereke először megy majd iskolába, de kiderült, hogy már az óvoda is tart ilyen nagy, össznépi tájékoztatókat, amelyeket szülői értekezletnek hívnak (sőt, még a bölcsődék is, de az nálunk az intézmény iránti érdeklődés hiányában kimaradt).
Na szóval, kezdtem azzal, hogy rábólintottam egy komoly céges átállásra aznapra, mert a fene sem emlékeztett rá, hogy időközben felnőttem ahhoz, hogy ilyen szülői izéken vegyek részt.
A következő az volt, hogy megfogadtam még előre, hogy nem szólok egy büdös szót sem, nehogy negatív benyomást keltsek.
Aztán pedig nem tartottam be a némasági fogadalmamat, de szerencsére semmi olyanba nem sikerült belepofáznom, ami miatt igazán megismertek volna, így nem vészes a helyzet.
A történet annyi volt, hogy a 17:00-kor kezdődő eseményre sikerült 16:15-kor odaérnem, és már nem akartam elmenni a gyerekért, úgyhogy gondoltam, sudokuzok a telefonomon az oviban fél órát. Bementem az első ajtón, aztán a folyosó végén visszafordultam, mert rájöttem, hogy rossz helyen járok. Szembe jött velem egy óvónő, és helyreigazított, ("ejnye anyuka, nem ezt a bejáratot használjuk"). Aztán bementem a helyes ajtón, felmentem az emeletre, leültem, és nyomkodtam a telefonomat, miközben a várakozás meg az egész szituáció miatt sikerült olyan idegesre vergődnöm magam, amilyen szerintem a saját érettségim előtt sem voltam.
Majd rájöttem, hogy kezd idő lenni ahhoz, hogy egyedül ücsörögjek itt, így segítséget kértem az első szembejövőtől, aki közölte, hogy a nagy esemény az udvaron lesz.
Az udvaron már gyűltek a népek, és sorakoztak a liliputi székek, ahova szépen leült, aki időben érkezett, a többiek pedig sorfalat álltak hátul.
Velünk szemben pedig felsorakozott az összes óvónő, és míg az óvódavezető megtartotta az általános eligazítást (nyitvatartás, pénzügyek, kedvezmények, betegség, satöbbi), igyekeztek olyan lárvaarcot vágni, hogy én már azon paráztam, hogy úristen, hova hoztam a gyereket, ezek között nincs egy normális sem, és igyekeztem legalább egyet találni köztük, aki nem annyira gáz, mint a többi.
Az óvódavezető általános tájékoztatása után az óvónők olvasták fel a hozzájuk beosztott gyermekeket, majd elvonultak szobára további egyeztetések céljából.
A slussz poén az volt, hogy az én gyermekemmel két kislány szinte együtt nőtt fel, együtt is vették fel őket, és mindhárman egy csoportba kértük a gyerekeket már a beiratkozáskor, meg az utána megejtett fejenkénti 5-10 telefon és/vagy személyes látogatás alkalmával is.
Ehhez képest az egyik kislány nevét még az elején felolvasták, de a sem a fiam, sem a másik kislány nevét nem hallottuk, így bánatosan váltunk el egymástól, és onnantól már csak abban reménykedtem, hogy a másik kislánnyal összekerültünk.
Szerencsére igen, a Katica csoportot nyertük meg, az óvónők lárvaarca már a névsorolvasásnál felengedett, és az egyikben egyből felismertem azt, aki az érkezésemkor a rossz folyosón helyreigazított. Már a félrevonuláskor rárkérdezett, hogy mi a baj, mert látta az arcomon a kétségbeesést, és mondtam, hogy hárman kértük egy csoportba a gyerekeket, és nem így lett, majd úgy csináltam, mint aki majdnem sír, hogy sajnáljon. Mondta is egyből, hogy nem kell aggódni, mert náluk még van hely, és biztos van olyan rugalmas az óvodavezetés, hogy átteszik Lexit a mi csoportunkba.
Felmentünk a terembe, elmondtak mindent, hogy fogmosópohár, meg takaró, meg hogy az egyik óvónő énekmániás, a másik meg a környzeteismeretben van otthon, és ekkor már tudtam, hogy jó helyen lesz a gyerek. A jeleknél volt egy kis fennakadás, mert mindenkinek felolvasták a jelét egy listából, majd az én fiamnál kiderült, hogy nincs jele, és rövidke gondolkodás után felajánlották a sárkányt meg a méhecskét, amire én mondtam, hogy sárkányból egy is elég a családba, de aztán kiderült, hogy nem olyan sárkányra gondoltak, hanem papírsárkányra, úgyhogy azt le is csaptam. Rajzoljon méhecskét a fene.
Aztán még egyszer kicsit furán néztek rám, amikor megkérdeztem, hogy a szobatisztaságba mennyi baleset fér bele, de esküszöm nem én tehetek róla, hogy folyamatosan azzal jöttek, hogy a szobatisztaság nagyon fontos, aztán meg hogy gumilepedő, meg váltás ruha kell a bepisilések miatt.
De mást már tényleg nem nagyon mondtam, ezek ketten elég rendeseknek tűntek, pedig hallottam elég rosszat az oviról, aztán hazaérve kiderült, hogy tényleg nagyon jó csoportba került a gyerek, mert a honlapon a feltöltött képeknél találtam olyan kirándulást, ahol egy fazon gombát mutogat nekik az erdőben, a többi csoport képeit végignézve messze a legjobb programokat csinálják, szóval nagyon bizakodó vagyok.
Ja, és október 5-én kezdenek, mindhárman, mert a happy end ott jött el, hogy Lexi anyukája is elintézte, hogy a mi csoportunkba kerüljön a lánya.
