Cipővásárláskor:
Apja, miután ráadta az új cipőt: szaladj egyet!
Kari: nem lehet, mert leragadt a cipőm...
Tegnap délután kiosztotta a szerepköröket: "Anya, te leszel a szobám. Apa, te meg a... mosogatógép!"
36 fokban ugye milyen jó is a medence.. főleg, amikor két nap is azzal telik el, hogy a gyermek a medencében álló anyjába csimpaszkodik, mint egy moncsicsi, és még a mini csónakba sem hajlandó beülni. A két barátnője meg vígan pancsol mellettünk. Harmadik nap Kari végre hajlandó a kis gumicsónakba beülni nagy, hatalmas könyörgések árán. Majd felsóhajt, mint aki napok óta ezt csinálja a legnagyobb lazasággal: "Jól érzem magam...!"
Szokatlan szituáció, három utcával arrébb kertipartiztunk, az apja kocsival jött munkából, és leállt sörözni. Megoldás: anya vezet hazáig. Namármost, anya nem vezetett úgy kábé 2007 óta, akkor is csak kiskocsit, szóval a nagy hatalmas családi autó még úgy is kihívás volt, hogy egy lélek sem közlekedett a faluban azon a 3 utcán. Főleg, hogy miután elfoglaltuk a helyünket ebben az új felállásban, gyermekem hatalmas visításban tört ki hátul: "anya, ideülni mellém, anya, ne vezess, vigyázz rám!" - és végigüvöltötte az utat...
