Luckalakó személyes blogja

A folyamatos kihívások időszaka ez számomra. Átlag öt percenként akad egy kötelező feladat, amit csábítóvá kell valahogy tennem, hogy meglegyen az együttműködés. Anélkül feszülés és agybaj van, büntetéshegyek, sírás, könny, takony, lelkifurdalás, satöbbi. Na nem mondom, hogy mindig elkerüljük ezt az állapotot, de azért törekszem rá.

Lássuk tehát, hogyan zajlik egy átlagos délutánunk.

Négy óra környékén megérkezek a Móniékhoz a gyerekért, aki NEM akarja felvenni a pelenkát ("nem kell! nem kell! hagyjál!). Aztán NEM akar a cipősszekrényen ülve öltözni, hanem inkább a gáztűzhelyen, de természtesen ha egyből oda rakom, akkor meg üvölt, hogy oda át, márminthogy a cipősszekrény tetejére. Hazaérve NEM akarja levenni a pelenkát ("nem levesszük, nem levesszük! anya menj innen!"), aztán mikor el kell menni pisilni, akkor NEM akar elmenni. Ha kérdezem, hogy inkább bepisil-e, a válasz természetesen NEM. A pisilés 30-40 percenként aktuális, az alábbihoz hasonló párbeszédek árán szokott sikerülni rábeszélni, hogy együttműködjön:

Én: Kari gyere, menjünk pisilni.
Kari: nem kell pisilni!
Én: akkor inkább bepisilsz a nadrágodba?
Kari: nem bepisilek!
Én: akkor gyere pisilni.
Kari: nemmegyek én soha!
Én. gyere, megtörölheted a kukacot.
Kari: nem megtörlöm!
Én: sárga wc papírral törölheted meg.
Kari: pirossal!
Én: szívem, nincs itthon piros wc papír...
Kari: de van!!!!
Én: jó, akkor apával akarsz menni pisilni?
Kari: nem!!! anyával!!

Ez az a pont, ahol kb. kettő másodpercem van elrohanni vele a wcre, amíg együttműködik. Aztán hasonlók zajlanak a kukactörlésnél, az öltözködésnél, a kézmosásnál. A következő fél órában, amíg ismét el kell menni pisilni, megejtünk egy kötelező körös ivást (magától nem iszik, olyan fajta), aztán természetesen jön a vacsora, ahol szinte minden falat egy kötelező kör. Vacsora közben egyszer pisilés, nem azért, mert hajcsár vagyok, hanem mert simán vacsorázik egy órán át. Aztán fürdés, öltözés, lefekvés... mind-mind kihívás.

Egy-egy motiváló tényező pár napig, ha működik, utána újat kell kitalálnom. A régieket néha elő lehet venni egy kósza alkalomra, de minél sűrűbben próbálkozom velük, annál kevésbé fog működni.

Szóval aki azt mondja, hogy a kreativitás fiatalkorban fejleszthető a leginkább, az nem volt még anya.

Egyébként a meglehetősen durva szellemi erőfeszítések mellett ez döntő többségben egy mókás időszak, egy-egy nagyon rossz nap kivételével általában remekül szórakozom az egészen.