Ebben a posztban a gyeremekem kivételesen csupán mellékszereplő lesz, a rajongóktól előre is elnézést kérek, de azt hiszem, muszáj leírnom.
Szóval az volt, hogy hétfőn elmentünk szemészeti kontrollra, ahol tüneményesen viselkedett, hagyta végre pontosan bemérni a szemét, ami egyáltalán nem ártott, mivel új szemüveget kell csináltatni. Nem azért, mert ez a hobbink, hanem azért, mert a gyermekem egy időben különösen szeretett pofára esni, aminek szemüvegre nem éppen kedvező következményei vannak, és így négy hónap rendszeres viselés után a lencsét már mindennek lehetett mondani, csak karcmentesnek nem.
Mivel a szemészet a munkahelyemtől látótávolságon belül van, úgy döntöttem, hogy ott ebédelünk, és ott is altatom ebéd után. Az alvásban nem is volt semmi hiba, viszont az evés szokás szerint ramatyul sikerült, pedig direkt kukoricás pizzát rendeltem a kedvéért. Felkockáztam neki egy fél szeletet, csak úgy a pizzásdobozban, ahonnan én is ettem a magam részét, de a kockák gyalázatos sorsra jutottak, ugyanis akárhány falatot tettem a szájába, az rövid nyálazás után kijött, azzal a kísérőszöveggel, hogy "nem jó".
Miután én végeztem a magam aznapi részével, ő meg megízlelte és kiköpdöste a saját részének a felét, nem szarakodtam a szelektálással, hanem bezártam a dobozt, és betettem a hűtőbe, tekintve hogy maradt azért benne három sértetlen szelet is, nekem, másnapra.
Jó kis munkahely a miénk, a kollégák általában nem eszik meg a másik kajáját, ezúttal azonban valaki mégis úgy gondolhatta, hogy átnézi a hűtőt némi maradék után, amiben ezúttal nem is csalódott, mert megtalálta és kiette a pizzásdobozomból az apraját.
Egészségére. :D
