Pedig marha jó lenne, mert amikor üvöltve hozza oda nekem a tűzöltóautót, akkor baromi nehéz kitalálnom, hogy az alábbiak közül vajon melyik a gond:
A.) Nem működik úgy, ahogy ő szeretné.
B.) Megütötte magát vele.
C.) Nem jön le a beépített bábu feje.
D.) Nem koppan elég hangosat, ha földhöz vágja.
E.) Az egésznek semmi köze a tűzoltóautóhoz, csak épp abban a pillanatban jött rá, hogy:
1.) Éhes.
2.) Szomjas.
3.) Fáj valamije.
4.) Hiányzom neki.
5.) Ki akar menni.
6.) Egyéb.
És az sem lenne utolsó, ha végre mellőznénk az olyan pillanatokat, amikor este, rendrakás közben jövök rá, hogy áhá, a gyerekem azért akart egész nap veszettül, megszállottan a sarokban lévő, elbarikádozott konnektor közelébe férkőzni, mert oda esett a pici barna játéka (a barna parkettára), csak hát én ezt messziről nem szúrtam ki, ellenben azt hittem, hogy tisztára be van zsongva a konnektortól, és mást sem hallott tőlem egész nap, csak hogy nem kisfiam, a konnektorral nem játszunk.
