Aki nem olvassa szívesen a szaros pelenkás jellegű sztorikat, az most inkább hagyja ki ezt a részt, mert az egészségesnél kissé több szó esik majd a gyerekem végbélnyílásáról a lentiekben. A lényeg annyi, hogy a gyerekem beteg, és kúpot kapott - akit a részletek frusztrálnak, az ugorjon a következő bejegyzésre, vagy menjen inkább dolgozni, ahelyett, hogy tovább olvasna.

Na szóval. Az első évben elfogyasztott lázcsillapító kúpok mennyiségét hirtelen egy nap alatt megtripláztuk. Tegnap reggel lázasan ébredt, és egész nap nem nagyon sikerült lejjebb tuszkolni a lázát, igaz, csak kétszer kapott fél kúpot, mert gondoltam az igazán ütős egész adagot estére tartogattam. Persze a két fél kúp után nap végére már olyan anális frusztrációt szerzett szegénykém, hogy élénken tiltakozott már a gondolatra is, hogy valami közelít a fenekéhez. Pedig a lázát egész nap hónaljban mértem, egészen addig, amíg az esti kúp látványosan nem hatott, és már nem mertem megkockáztatni a hónaljban mérés pontatlanságát, mert hát nem mindegy, hogy a gyerekem 38 vagy 40 fokos lázzal alszik végig több órát.

Osztottam-szoroztam, aztán a gyerekem döntött helyettem, mert felsírt, és így a felébresztést megspórolta nekem, gondoltam akkor már kössük össze a kellemetlent a még kellemetlenebbel, és dugjuk be azt a lázmérőt, akár kézzel-lábbal magyarázzák a behajtani tilost, akár nem. Szegény gyerekem azt se tudta, hova sírjon örömében, amikor lázasan arra eszmél, hogy nem cicit kap a szájába, hanem hőmérőt a fenekébe. Az eseményt azzal kommentelte, hogy hevesen ordított, kapálózott, és közben összepisilt mindent, ami hatósugáron belül volt (értsd: engem, és a hőmérőt), mondhatni felemelő érzés volt pisisen, fáradtan, aggódva leolvasni a hőmérőről, hogy 38,9.

Persze még csak 2 óra telt el az előző kúptól, így valahogy megpróbáltam kibliccelni az időt éjfélig. Az apja bevitt nekem egy szivacsot a kiságy mellé a gyerekszobába, ott feküdtem hanyatt, a gyerek aludt a mellkasomon, én simogattam a hátát, és amikor eljött az idő, óvatosan kihámoztam a hálózsákjából, miközben ő aludt, majd óvatosan kipatentoltam a rugdalózóját alul, és még erre sem ébredt fel, aztán kitapogattam a kezem ügyébe helyezett kibontott kúpot, bekentem popsikrémmel sötétben, fél kézzel, hanyatt fekve, és itt jön a trükk, simán becsempésztem a pelenkájába oldalról, és be is sikerült találnom a megfelelő helyre, még jó, hogy fiam van, kétség sem lehet afelől, hogy ha bemegy, akkor az bizony jó helyre megy. Persze még mindig érhetett volna meglepetés a pelenkában, de szerencsére megúsztam a meleg kakiba nyúlást.

Kicsit nyikkant csak, szinte fel sem ébredt, de ezzel véget is ért a sikeres része az éjszakának, mert hiába voltam extra ügyes, a kúp nem vitte le a lázát, és egész éjszaka vergődés volt, rengeteg ébredéssel, reggel korán keléssel, persze azért a játékos bödönt kipakolni lázasan is lehet, szóval talán annyira azért nem nagy a baj... Az orvost is megjártuk azóta, csütörtökön mehetünk vissza, reméljük addigra elmúlik. Ha nem, akkor lehet vinni vizeletmintát is, amit nem tudom hogy szerzek be, biztos az is jó buli lesz..