1. A gyerekem elkezdte átaludni az éjszakát. Nem lett könnyebb, pedig nagyon vártam.
2. Nagyon bízom benne, hogy az állandó "hányá", amit ismételget, valójában anya akar lenni, és nem pedig azt jelenti, hogy hányást rejtett a kanapé mögé.
3. Napi nettó 4 órát bújócskázni sok. Főleg egy 60 négyzetméteres lakásban.
4. Napi 10 órát talpon lenni is sok.
5. A felfedezési vágya nagyobb, mint a kötődése. A játszótéren mindig én érzem először, hogy túl nagy a távolság kettőnk közt. És nem kis játszóterünk van.
6. Rászokott arra, hogy ha nem tetszik neki hogy arrébb teszik, akkor teljesen ellazítja magát. Baromira nem könnyű egy totál laza 9 kilós gyereket felemelni...
7. Végre megtanulta, hogy a zebra nem körforgalom.
8. Sír, ha fel kell venni a sapkát. Aztán sír, amikor le kell venni. Sír, amikor be akarom tenni a fürdővízbe, és - ki hinné - az sem tetszik neki, amikor ki kell jönni onnan.
9. Ha be akarom küldeni a szobájába azzal, hogy hozza ide a békát, akkor a föld alól is előkerít egyet és hozza, pedig azt hittem, sehol nincs béka a láthatáron és ellesz a keresésével vagy tíz percet.
10. Naná, hogy az értelem fejlődésével megjelent a féltékenység is, majd pont az fog kimaradni. Ha anyja öleli apját, akkor neki okvetlen ott a helye.
11. A tilos dolgok listája szinte végtelen, és naponta többször is meg kell győződni arról, hogy még mindig tilosak. Persze az anyai megerősítést heveny mókusburrogás követi, a nemtetszés jeléül.
12. A szabadon művelhető dolgok listája is szinte végtelen, de az égvilágon semmi nem érdekes rajta.
13. A játkos bödön nap végére majdnem mindig érintetlen (ha mégsem, az csak azért van, mert érdekes volt belemászni és kimászni belőle), viszont a fél konyhaszekrény és a nagyszobai fiókok kábé teljes tartalma a lakás teljes területén, elszórva található.
14. Az ebéd szar, a földön található kosz, morzsa és egyéb egyveleg viszont kiváló csemege.
15. Az elalvás pedig - hogy a végére valami igazán jót is írjak - végre magától is megy. Kiságy, a cumik üdvözlése egy kis heherészéssel, és ennyi.
