Értem én, hogy a gyerekeknek ebben a korban a legfontosabb dolguk a tapasztalatszerzés, de muszáj épp azt megtapasztalnia, hogy milyen érzés belenyúlni a tányéromba és szétszórni az ebédemet a földön? Szóval miután beleimádkoztam a gyerekembe a saját ebédjét, kiimádkoztam a kezéből az enyémet, a maradékot, amit nem sikerült, azt meg felettem a földről. Nem pont erről álmodtam egy évvel ezelőtt, de végül is vicces :)
így eszünk mi
2013.08.26. 14:15 :: luckalakó
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://luckalako.blog.hu/api/trackback/id/tr65477788
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
