A mai nap hosszú volt, de remélem, már nem tart sokáig.
Kezdődött azzal, hogy hajnali 1-kor beállított a húgom. Na nem ám csak úgy, mert meg volt beszélve, de akkor is. Ébren maradtunk és vártuk, ennyivel kevesebb maradt az éjszakából. A maradékot meg gyermekem szabdalta széjjel háromszori ébredéssel, de mivel hőség van és nem nagyon iszik, eszembe sem jutott sajnálni tőle az éjszakai tejitalt. Két etetés közt meg jobbára vergődtem a melegtől.
Reggel 6:45-kor, szombat lévén, apám úgy gondolta, hogy felhív a piacról, kell-e valami. Na persze a hívás igazi célja csak este derült ki, mert én bizony nem vettem fel olyan korán, csak lenémítottam, amit aztán meg jól elfelejtettem.
9-kor véglegesen felkelt a gyermekem, és kezdődött a nap. Azzal, hogy megnéztük, zavaros-e még a víz. Mindenki nagy örömére természetesen az volt, így a gyermekem apja elugrott ballonos vizet venni, én meg bejelentettem a vízműnek ismét a dolgot, ahol végre korrekt információt kaptam, mégpedig azt, hogy amíg meleg lesz, ne is várjak mást, mert a sok használattól felkavarodik (nem értem hogy mi, de mindegy). Az ügyintéző kérdésemre azt is hozzátette, hogy nem, ez nem normális, de nem tudnak mit csinálni. Na erre fogtam magam, és visszakézből panaszt tettem az ÁNTSZ-nél is. Állítólag, egy ismerősöm szerint szupergyorsak ilyen ügyben, ezt sajnos nekem nem nagyon volt alkalmam tapasztalni, aminek oka az imént említett némított és elfelejtett, ráadásként még le is merült telefon. Így sajnos még azt sem látom, kerestek-e egyáltalán vagy sem.
A nappal azzal telt, hogy a gyermekem nem aludt, de legalább elvolt a tesómmal, minden várakozásom ellenére. A húgomnak nem titkolt nyál- és testnedvundora van, ehhez képest tök sokáig sikerült lekötniük egymást a 7 hós, fröcskölő, berregő, harapó, kóstolgató gyermekemmel, szóval tök büszke vagyok rájuk.
Délután egyszer csak észrevettem, hogy hoppá, kivételesen jó a víz. Mivel az ügyfélszolgálat korábbi elmondása szerint a zavaros állapot pár napig még permanens kellett volna, hogy legyen, nem nyugodtam bele az örömteli hírbe, hanem fogtam magam, és azonnal megmostam kábé 15 kiló cseresznyét és meggyet, gondolván, hogy csak perceim vannak, mire mindenki lecsap a tiszta vízre és ismét felkavarodik a nem is tudom, hogy micsoda. Ezt legalább jól gondoltam.
Ezt követően mi más is jöhetett volna, mint a meggymagozás, cseresznyemagozás, porciózás, és fagyasztás. Közben a gyerekem az apját boldogította óriásvigyorral és nyálszórással. Ahelyett, hogy aludt volna.
Estére annyira felpörgött szegénykém, hogy halálra rémült a fűnyíró hangjától, pedig nem is közvetlenül mellette szólalt meg, hanem a házfalon kívül. Konkrétan megnyugtathatatlanul sírt, így villámfürdetést tartottunk, de legalább utána el tudtam altatni.
Remélem most hagy aludni egy darabig, mert rámfér.
