Négy éves lett a négyévesem még októberben, és azóta is adós vagyok a poszttal.
Négy tortával ünnepeltünk idén, de ezt a tendenciát nem szeretném megtartani, ezért jövőre inkább egy lesz, és aki jön, az itt lesz, aki pedig nem, az így járt.
De melyiket tartsuk meg...?
Mert volt egy nagyapától, ahova a fiúk kettesben mentek ünnepelni, mivel nekem arcüreggyulladásom volt, Dalma pedig akkor még kizárólag belőlem evett. Tejszínes-gyümölcsös nyamitorta, szép és finom, a hozott minta igazi vigaszt nyújtott, amiért kimaradtam az ünneplésből. Nagyapa külön tisztsége az ilyen alkalmakkor, hogy beszerezze a tortát - ezt a tisztséget elvenni tőle nem lehet, de nem is akarnám, mert igencsak jó torták ezek. Tehát a nagyapa-féle torta marad, a többit kihagyjuk.
A második tortát a csajokkal együtt kapta. Lexi csupán egy nappal született később, és ha már családilag jóbarátok vagyunk, adja magát a dolog, hogy közösen ünnepeljünk. Nóri pedig januári ugyan, de a buliból ő sem maradhat ki. Igazi gyerekzsúr volt: gusztustalan színes gyerektorta, visongás, rohangálás. Az ünneplés ezúttal Dalma betegsége miatt váltva történt: én az első órában voltam a helyszínen, míg a féléves otthon ordított az apjának, utána pedig cseréltünk. Drága fiam annyira élvezte, hogy igazán nem vehetem el tőle jövőte sem ezt a bulit... Na jó, akkor kettő torta lesz, de legyen elég ennyi.
A harmadik tortája rögtön másnap került elő, a tényleges születésnapon. Elvégre Papónak mégsem adhattam a szivárványos borzalom maradékából. Ő nem csak köszönteni jött, hanem maga is ünnepelt volt, egy napon születtek a Károlyok. Á, azt hiszem, ezt az ünneplést sem csinálhatom máshogy, szóval három tortája lesz, de most már tényleg tortastopot hirdetek.
A negyedik az oviba került. Saját készítésű marcipános torta fehércsokis krémmel és cukorszórással. Minden óvodás álma. Gondoltam én. Lehet, hogy nem is tévedtem volna, ha van legalább alapfokú tehetségem a cukrászathoz. Így viszont maradtunk a rémálomnál, bár mikor a ragacsos zöld izével beállítottunk reggel, még bíztam benne, hogy legalább finom. A fiam azonban utólag a "borzalmas" jelzővel illette, és azt nyilatkozta, hogy szerencsére a Bencének is szülinapja volt, így ettek jó tortát is. Valamint azt is mondta, hogy a ragacs azért finom volt, és a doktor ötker cukorszórást ia meg lehetett enni, de a többi az blöá. Piskóta? Fúj... Fehércsokis krém? Hagyjuk. Köszi... Tehát ezt a tortát igenis kihagyjuk jövőre. Viszont, mivel pilóta keksszel mégsem küldhetem az oviba szülinapozni, valamit kénytelen leszek kitalálni. Talán egy másik tortát? Egy mégis-negyediket? Egy nem-bénázom-el-de-ha-mégis-
Most pedig, hogy ilyen kiválóan lerendeztem magamban a "nem lesz négy torta" és a "mégis lesz négy torta" kérdését, lássuk, mit tud a nagyfiú.
1. Rajzol!!!! Végre... Két év könyörgés, deigentudszrajzolni és legalábbpróbáldmeg után egyszer csak rajzolt egy embert... Aztán sorban a többit: virágot, papírsárkányt, hangyabolyt, vihart, szivárványt és lehetne még sorolni.
2. Ezen kívül vág, színez és ragaszt.
3. Kirakózik.
4. Önállóan eszik, wc-zik, öltözik és vetkőzik (kivéve a kabátot és némeyik kinti cipőt).
5. Visszabeszél, megmagyaráz, őszít.
6. Számol, összead, kivon és nagyobb érdeklődést mutat a matematika iránt, mint amekkora pedagógiai érzékem nekem ehhez van. A minap is azt kérte, meséljek neki a mínusz számokról. Nekem pedig csak arra futotta, hogy "hát öö a mínusz számok azok, amik nem létezhetnének, hiszen a nullából már nem lehet elvenni, aztán pedig mégis léteznek". Nem hinném, hogy értette.
7. Féltékeny. A tesójára. Itt volt már ennek is az ideje, majd elmúlik. Addig pedig néha nagyon könnyesre röhögöm magam, amikor azzal akarja kivívni a figyelmet, hogy kúszik, mászik és gagyog.
8. Érdeklődik, elméleteket gyárt és még mindig űrhajós szeretne lenni.
Most gondolokodom a "mit nem tud" listán, de egyetlen olyan dolog sem jut eszembe, amit egy négyévesnek illene tudni, és ő mégsem tudja. A körömrágásról mondjuk leszokhatna, sajnos úgy néz ki, elég szorongós alkat a lelkem, ezzel majd még fogunk futni egy kört hamarosan, mert nem vagyok biztos benne, hogy jó neki ott, ahol van, és úgy, ahogy van. De erről majd legközelebb.
