5,5 kiló, 63 centi.
A szeme barna lesz, ez már 100%.
Heő, gá, vigyorgáshegyek ezerrel.
Hasfájás elmúlt. A tejet óvatosan vezetem vissza a saját étkezésembe, egyelőre az ordítás nem jött vissza.
Este 8-9 közt elalszik az ölemben. Napközben babakocsiban hason, vagy kendőben a hátamon. A kendőzést egyre ritkábban igényli, viszont a reggeli ovijáratokhoz sajnos muszáj, így nem tudjuk teljesen elhagyni, mint anno Karesznél.
Elaludni nem szeret a lány, általában az a rutin, hogy tökfáradt, ordít, csapkod, hadakozik, én ideges leszek, anyázok, aztán hopp, elalszik. Ha a megfelelő pillanatot kapom el, akkor az ordítás minimális, de nagytesó mellett ugye vannak esetek, amikor nem veszem észre azonnal, hogy MOST kell altatni, vagy ha észreveszem, akkor is várnia kell.
Éjjel 1-3 alkalommal ébred enni, reggel általában 6 körül pattan ki a szeme (hurrá), jobb esetben arra ébredek, hogy valaki vidáman heőzik a bölcsőjében, rosszabb esetben ordít.
Cumizik, de sokszor kitúrja a kezével, és inkább az ujját szopja.
A fejét végre tartja hanyatt fekvésből felhúzva, de ez a rendszeres gyakorlás eredménye, ugyanis 3 hósan még nem tartotta. Emiatt, némi feszesség és a fura lábtartása miatt gyógytornászhoz járok vele, de nem vészes a helyzet.
Szinte napra pontosan 4 hósan fordult meg hátról hasra, és azóta is rendszeresen gyakorolja. Én még egyszer sem láttam, de a jelek egyértelműek (= leteszem hanyatt és hason találok rá). Emellett nagyon próbál közlekedni, ami abban nyilvánul meg, hogy hason fekve a fenekét emelgeti és a lábával kirúg hátra, hanyatt fekve pedig a fenekét emelgeti, hidat formál, és a lábával rúgja magát előre, hogy a fején csússzon hátra, mondhatom szép látvány.
Szóval nagymozgásokban extra gyors, finommozgásokban viszont nagyon nem, még nem nyúlkál igazán tárgyakért, néha nagyon határozatlanul talán, de ennél már sokkal egyértelműbben szoktak vele ebben a korban, úgyhogy feladta a gyógytornász a lecék, hogy lógassak felé tárgyakat, én meg megoldottam:
