Lehet, hogy valamelyik már volt, de most nincs időm visszaolvasni, a kicsi épp a hátamon alszik.
Mindig noszogatni kell, hogy igyon.
Apa: Kari, igyál öt kortyot!
dackorszakos Kari: Nem!!! Hatot iszom!!!
Kari: a villámok azok belecsapnak a napba, és tudod mit csinálnak? Világítanak!
Kari: anya, ha gondolod, elmehetünk Lexiékhez.
Anya: nem gondolom, mert meg kell etetni Dalmát.
Kari: anya, akkor gondolkodjál még!
Kari: azért ettem fagyit, hogy frankó legyen a helyzet!
Kari: Dalma kakijának nem olyan szép a látványa. Csak az enyémnek.
Anya: ti most már mindig testvérek lesztek.
Kari: igen, mert mi már összeválasztottuk egymást!
Anya: ügyes vagy!
Dackorszakos Kari: Nem!!! Nem vagyok ügyes!!
Kari kért valamit.
Anya: Hááát nem tudom. Jó leszel?
Kari: Mihez képest?
Szidás közben:
Kari: anya, ne szórakoztassál már!
Dalma sírós első hónapjaiban egy kivételesen cuki pillanatban azt találtam mondani Dalmának, hogy "megeszlek!". Karinak felcsillant a szeme: anya, úgy el lehetne tüntetni!
Apa: Kari, milyen szépet bukfenceztél!
Kari: igen, csak belement a bukfenc a szemembe.
Kari: jaaaj anya, nekem annyira fáj a fejem...
Anya: ??? mitől fáj a te fejed?
Kari: hát tőled!
Anya: nem akarsz csúszdázni? Most nincs itt egy gyerek sem, senki sem lökdös, senki sem piszkál.
Kari: csak te!
Kareszszájak
2016.08.04. 15:06 :: luckalakó
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://luckalako.blog.hu/api/trackback/id/tr268944800
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
