...hogy utána szeptemberig mit kezdek a két gyerekkel, az még homály, mert simán ki tudnak idegelni fél perc alatt, ha egyedül vagyok velük. De még ha aranyosak és kezelhetők, akkor is olyan meló összekoordinálni a kettőt, hogy estére sírógörcsöt kapok, főleg, hogy az éjszakáink még mindig úgy néznek ki, hogy jobb esetben 6 órát alszom két részletben, rosszabb esetben csak 5-öt és három részletben.
A hordozókendős nyugalom és az élvezhető babakocsis séták érdekében őszintén remélem, hogy idén NEM lesz kánikulában gazdag a nyár, a diszkrét meleggel is beérjük. Persze az elmúlt pár nap tapasztalata azt mutatja, hogy a nagyobbik gyermekem a diszkrét melegben is képes megfázni egy jégkrémtől, de majd mellőzzük a jégkrémet, vagy veszünk még két csomag papírzsebkendőt.
Az óvónők meg kipihenhetik magukat végre, nem csodálom egyébként, hogy rájuk fér, csak az én gyermekemből kiindulva, bár van annak valami pikáns bája, amikor az ember délután arra ér oda, hogy az óvoda kertjében a három jóbarát egymást csapkodva sikongatva kacag, hogy "Te vagy a büdös dög!", "Nem igaz, te vagy a büdös dög!", khm, az én szóhasználatom ugyebár, még szerencse, hogy mostanában túl fáradt vagyok szégyenkezni, azon is csak röhögtem, amikor a 6 hetes nőgyógyászati kontroll után egy nappal vettem észre, hogy az alapos szőrtelenítés csak bizonyos területekre korlátozódott, és mindkét lábszram kimaradt, és hát ugye a vizsgálóasztalra az ember pucér lábbal mászik fel, biztos nem volt nagyon ciki a hat tonna fél centis lábszőröm, á, dehogy.
A másik kedvenc ovis jelenetem az volt, amikor egy nyugis pillanatban két percet sikerült az óvónővel beszélgetni, aminek során kiderült, hogy ebédkor Ő ETETI az én gyermekemet. Ez csak azért módfelett vicces, mert ha magam elé képzelem a fél évvel ezelőti szülőit, akkor tisztán fel tudom idézni az óvónő szigorú hangján közzétett "minden gyereknek önállóan kell tudni enni" felszólítást. Most pedig szeretetteljes vigyorral a képén vallja be, hogy hát ő eteti.
Lehet fogadásokat kötni, hogy még szeptemberben is szükség lesz-e rá a majdnem négy évesnél, én nagyobb összeget tennék rá, hogy a gyermekem előbb fog integrálni, mint önállóan és elmélázás nélkül megenni egy teljes ebédet.
