Most így a harmadik trimeszterbe lépve megint kissé álmosabb vagyok az átlagnál, bár az is lehet, hogy köze nincs a harmadik trimeszterhez, sokkal inkább a cuki kis náthához, amit a gyerek hozott nekem haza ajándékba az oviból (mert a hat kiló rajz úgy látszik, már nem elég).
Na szóval, történt a napokban kétszer is, hogy gyermekemmel való foglalkozás kimerült abban, hogy beültem vele a szobájába olvasni, majd a mesétől annyira elálmosodtam, hogy egyszerűen csak befeküdtem a 120x70-es kiságyba, és úgy rendesen beszunyáltam.
Gyermekem pedig egy kisangyal módjára játszott mellettem továbbra is egyedül, igaz, hogy első alkalommal előtte még telepakolta a fejem melletti részt plüssállattal, mert hát ugye anya ne aludjon egyedül, második alkalommal pedig kábé egy óra alvás után már nagyon kezdte unni a helyzetet, ekkor jöttek a kisbolhák és összecsípkedték az arcomat, komolyan mondom, soha cukibb ébredésem nem volt még.
