Az a jó a hároméves gyerekben, hogy mellette kénytelen vagyok megtanulni a bolygók holdjainak számát, a legmagasabb és legkisebb vulkán nevét, pontos elhelyezkedését és utolsó kitörésének idejét, valamint természetesen az összes dinoszaurusz nevét, méretét és főbb táplálékát.
Ennek fényében azt hiszem, nem meglepő, hogy a gyermek ma egy boldog sóhaj kíséretében tudatta az apjával, hogy "apa, én azt álmodta, hogy volt egy vulkán, és jött a láva, és elégetett mindent, az utakat is, meg a házakat is, meg a fákat is, meg a földet is, és ez nagyon szép álom volt!".
Azért persze vannak kevésbé tudományos megállapításai is, velem például közölte ma, miután nem voltam hajlandó felszólításra négykézláb a saját tengelyem körül pörögni ezerrel, mondván, hogy ehhez már túl nagy a pocakom, hogy "nem baj anya, majd pörögsz a kórházban így, ha Dalma megszületett".
Nem pont így képzeltem el a gyermekágyi időszakot, de lehet, hogy nagyon meg fogok lepődni.
