Most jövünk a gyerekorvostól, egész hétre kiírta a gyereket némi fosás és hőemelkedés miatt, mondjuk baromira nem volt hiteles, miközben hazafelé az úton a beteg gyermek végig vidáman harsogta, hogy "Virágéknál ég a világ, sütik már a rántott békát, zimme zumm, zimme zumm", de a doki szerint fertőző és nem mehet közösségbe.
A doki szerint tejes dolgokat sem ehet, ami azért külön öröm, mert tegnap főztem meg összesen 13 gombóc töltött káposztát, amivől az apja nem eszik, mert szerinte ennnyi töltött káposzta sok egy évben, a gyermek meg tejföl nélkül nem fogja úgyse megenni, szóval mehet a fele a fagyasztóba tartalékba.
Mondjuk az is megért volna egy fényképet, amikor szombaton hazaállítottam csillogó szemekkel, egy fej káposztával és egy kiló darált hússal, miután előző héten végig töltött káposzta volt. Az apja csak egy lesújtó pillantásra méltatott, de nem szólt semmit, szerintem kíváncsian várja, hogy ez is elhúzódik-e kemény két hónapig, mint előtte a túrós tészta mánia, amit csak néha váltott fel a túrós sztrapacska.
A harmadik szülinapról nem írtam még, mert az egy nagyon, nagyon hosszú lélegzetvételű poszt lenne, de mivel úgyis egész héten ráérek, gyanítom, hogy majd csak megörökítem az eseményeket, mert amúgy érdekes.
Elöljáróban csak annyit, hogy amikor valamelyik nap megkérdeztük Karit, hogy szerinte mi lesz majd a kistesójának a neve, csak annyit mondott nagy magabiztosan, hogy az első neve Gomba lesz, a második pedig Spóra.
