Ha két hét extrém kánikula után mondanak öt fok hőmérsékletcsökkenést, "enyhe hidegfront" címszóval, hát az még mindig nem elég ok, hogy az ember télikabátot csomagoljon a nyaralós cuccok közé. Főleg, amikor az előző napok már eleve arról szólnak, hogy mit NE vigyünk, mert tele lesz az amúgy egyáltalán nem kicsi autó..
Szóval anyuka pakolt. Rövidnadrágot, szoknyát, rövidujjú pólót, és ujjatlan felsők egész tömkelegét. Hosszúnadrágot a gyereknek egyet, a felnőtteknek egyet sem. Pulóvert a gyereknek kettőt, a felnőtteknek egyet sem. Fürdőruhát, vízipisztolyt igen. Gumicsizmát, esőcuccot nem, mert rajta van ugyan az általános utazási listán, de mondanak egy milliméter esőket, ilyenkor általában még annyi sincs, a francnak cipeljük azt a sok felesleges vackot. Pizsamát sem, minek, ilyen melegben úgysem lehet felöltözve aludni.
És akkor jött a "hidegfrontocska", a levegő lehűlt 15 fokra, a bőrönd tartalmának átvizsgálása után a családi kapcsolatok is, jött a lehülyézés meg a lelustázás, ha más nem, csak gondolatban, de ott mindenképp... Azért a legaljára nem süllyedtünk, nem kellett hitelre meleg ruhákat venni, még futotta a családi kasszából. A gyereknek egy tartalék hosszúnadrágot, nekem is egyet, az apjának meg volt annyi esze, hogy eleve hosszúnadrágban indult el, hiába röhögtem ki a 39 fokban.
A többi cuccot nélkülöztük, illetve lenyúltuk a családtól, tekintve, hogy a nyaralás idén is a vidéki rokonság meglátogatásából állt.
Aztán, amikor helyrejött a családi béke, és mindent megoldottunk, fogtuk magunkat a gyerekem apjával, és leléptünk egy közeli kastélyszállóba kettesben pihenni. A szökés előre tervezett volt, de az nem, hogy a kültéri medencézés ideális hőmérséklet hiányában elmarad, és a szitáló esőben még egy jót kirándulni sem lehetett. Szerencsére volt beltéri medence is, szaunával, második nap pedig már az eső sem esett, így mondhatni elfoglaltuk magunkat. Lehetett volna rosszabb is, na.
Kedves édesanyám meg komolyan vette a "gyermek haját le kell vágni" felhívást, és hazaérve ez a látvány fogadott, hát nem mondom, hogy a könnyem se csordult ki a bánattól, de tekintve a gyermek napokon át tartó hosszas fejvakarását, beláttam, hogy szükséges.
..és a végére három apró aranyosság:
1.) Kinder tojás csokidarabkát tuszkolt a számba ezzel a kommenttel: "egyél, anya, megnősz tőle!"
2.) Nagyapjánál szarvasaganccsal díszített csillár van a nagyszobában, ami mély benyomást kelthetett benne, mert amikor hazafelé a kocsiban "milyen állat vagyok én?" játékot játszottunk, és épp az volt soron, hogy "erdőben élek, agancsom van, milyen állat vagyok én?", akkor gondolkodás nélkül rávágta, hogy "csillár!"
3.) Anyukám beszerezte az egyik áruházlánc pontgyűjtő akciójában a plüss gombát. Én már előre tudtam, és izgatottan vártam, hogy Kari mit szól majd hozzá, mert hozzám hasonlóan ő is nagy rajongója a gombáknak. Még gombás esti meséje is van, szinte minden nap el kell neki mondani. A kitörő lelkesedés viszont elmaradt, amikor meglátta. Próbálkoztunk persze, kérdezgettük, hogy na, mi az ott a polcon? Mire lesújtó pillantással közölte, hogy MAKK, és játszott tovább.. azóta sem hajlandó gombának tekinteni a makkot, és nem is nagyon érdekli.
... hát, mindenre számítottam, csak erre nem :D
És egy elmaradhatatlan, "kisfiú traktorral" című ábra így a legvégére
