Most egyébként megint beteg vagyok, ennek örömére nem dolgozom a héten, ami azért különösen vicces, mert még csak hétfő van. Előttem a gyerek volt beteg, úgyhogy már kábe egy hete nem alszom, fele-fele arányban miatta és miattam.
A gyerek meggyógyult, illetve némi kis takony még van, de szerencsére eljutottunk az orrszívásnak arra a fokozatára, hogy magától szól, ha szükséges, sőt, mintha még élvezné is (tegnap például az alvásnak is remek alternatívája volt), ebben persze nem kis szerepe van annak, hogy minden orrszívás után választhat magának egy új lufit.
Az apjával szemetek vagyunk, mert a napi húsz felfújt lufi esténként "valahogy" visszakerül a lufitartó dobozba, így szerencsére nem várható az a katasztrófa, hogy kiszorulunk a lakásból a lufik miatt. De ha ma, betegen még egy lufit fel kell fújnom, akkor azt hiszem, szétszakad a tüdőm.
Egyébként rém aranyos volt, mert pár napja, amikor mondtam neki, hogy azt hiszem, elkaptam a betegségét, akkor azt válaszolta, hogy nem baj, majd ő is rajzol az én pelenkámra lufikat.
