1. Csoffadt lufi mánia. Ééérted, a szép nagyra felfújt lufi (már) csak közepes siker, de ha egy csoffadt kerül elő, akkor jön az igazi örömködve kacagós, "imádom a csoffadt lufit" őrület.
2. Nyálas puszi mánia. Mert ha puszit ad, akkor nem csak cuppannia kell, hanem végig kell nyalni a helyét is, hogy biztos legyen a dolog.
3. ...És érvel, és vitatkozik, és megőrülök. Kezdve onnan, hogy nem kell lefeküdni, mert még nincs sötét, egészen odáig, hogy igenis kell venni szélforgót, mert fúj a szél, és a múltkor azért nem kapott, mert nem fújt. Mit tehettem volna, vettem szélforgót...
4. "Én segítek, én segítek!" - mindenben. Létra tetejéről leszedni a cseresznyét, összeszedni a tojást a tyúkoknál (anyukámnál, nekem van elég hobbim, tojásokat nem tenyésztek még), főzni, mosni, mosogatni, körmöt vágni.
5. Gyűjtjük a levágott körmöket egy dobozkába. Nem, nem az én ötletem volt...
6. Alvós kellékek: alvósmaci, kettő darab cumi (három volt, de egyet elrágott, és ugye ekkora gyerekeknek már nem árulnak cumit, legalábbis ez a hivatalos leépítő szövegünk), egy darab összegyűrt, tegnapelőtti rajz három csoffadt lufiról.. ez utóbbit én készítettem, amikor kétségbeesett reggel, hogy ki kell dobni az éjszakai, csoffadt lufikat ábrázoló pelenkáját (azt is én rajzoltam).
7. "Nem érek rá." - a NEM finomított változata, elég gyakran használja... meglehetősen ciki például olyankor, amikor idegeneknek kellene köszönni, mert ebből a fél mondatból látják, hogy a gyerek választékosan és tisztán beszél, csak éppen bunkó. Az ismerősök legalább tudják, hogy á, semmi baj, csak az anyjára ütött.
8. "Háááát.. nem is tudom..." - az idegborzolás finomított változata, akár egy büntetés kellős közepén, a "szabad anyát fejbevágni?" kérdésre válaszul.
9. Kiszívja a nyakamat, mert az vicces. Neki. Nekem nem.
10. ...És mindezekkel együtt rendületlenül imádom... :-)
