Luckalakó személyes blogja

7 évvel ezelőtt a sör-kérdés nem érdekelt ennyire, mint most az óvoda-kérdés, és ez nagy szó. Ma voltunk beiratkozni, de az idei új óvodatörvénynek köszönhetően marhára jó kérdés, hogy mi lesz, mert csak azokat kötelesek felvenni, akik augusztus 31-ig betöltötték a 3-at, az én fiam meg csak októberben fogja. És sajnos senkit nem érdekelt, hogy állunk a szobatisztasággal, pedig már felkészültem rá, hogy kihúzom magam, és akkorát hazudok büszkén, mint még soha. És szerencsére senkit nem érdekelt, hogy tud-e a gyermek önállóan enni és öltözni, mert e tekintetben biztos nem mertem volna hazudni, a szobatisztaság terén legalább haladunk, az öltözésből meg nem tudom, mikor lesz önállóság, de tartok tőle, hogy majd csak ha már bejön a kamaszkor és az "anya ciki vagy, ne fogdoss".

A jelentkezési lap egyébként összesen három sornyi szabadszavas mezőt tartalmazott, ami az "indoklás" címet viselte, az összes többi sorba csak a száraz adatokat írhattam be. Azt a három sort azért kitöltöttem (és erősen gondolkodom, hogy délután visszamegyek hozzáírni még egy sort), a gyermek pedig annak rendje és módja szerint keresztben húzott egy csodás vonalat a papíron, miután nem engedtem neki, hogy az űrlap közepén megkísérelje körberajzolni a kezét. A személyes bemutatkozón szerencsére nem nagyon produkálta magát, inkább átváltott néma moncsicsi üzemmódba, csupán egyszer közölte, hogy ő bizony fiú, amikor némi félreértés miatt Lucának nevezték. Azután pedig csendben darabokra szedett egy tollat, amíg azt bizonygattam az intézményvezetőnek, hogy az e-mail címemre akkor is el fog jönni a levél, ha csupa nagybetűvel írja.

Persze egy hónap, amíg az a bizonyos levél megjön, van min izgulni.