Amióta a fiam beteg lett, átálltunk az egy nappali alvásra. Nem tudom, nem korai-e még, mert mások ebben a korban még kétszer alszanak rövidet, mi pedig úgy néz ki bevezetttük az egyszer sok alvást. Ez konkrétan azt jelenti, hogy nappa 2 - 2,5 órát alszik egyben, ebéd után a Mókus, ami külön jó abból a szempontból, hogy épp kaptam a munkahelyemről egy cuki kis itthoni projektet, és az ebédszünetben lehet dolgozni. Ugyanekkor szintén lett egy újítás, mégpedig hogy reggel 7 helyett 8-9-ig alszunk (és ez most nem a tipikus gyerekes többes szám, hanem én is eddig alszom).
Az éjszakák még némileg szakadozottak, de ilyen változások mellett ez már azért hosszú távon is elviselhető helyzet. Durvább fogzásos napokban ez azt jelenti, hogy az 1-2 éjjeli ébredésen kívül még este fektetéstől a mi fekvésünkig is felkel vagy háromszor nyugicicizni. De jobb esetben se fogzás, se rossz álom, és akkor a fektetéstől a reggeli ébredésig számítva mindössze egyszer ébred.
Én nagyon remélem, hogy ennél rosszabb maximum már csak nagyon átmenetileg lesz 1-1 fogacska érkezése előtt. Szerintem anya is, baba is megérdemli most már a pihenést, az elmúlt egy év elég durva volt...
