Van a hozzátáplálásnak egy irányzata, amit úgy hívnak, BLW (Baby-lead weaning). A normál hozzátáplálás ugye arról szól, hogy anya kiválasztja az ebédet, elkészíti (kibontja, ha üveges), és kanállal teszi bele a gyermekbe. A BLW ezzel szemben arról szól, hogy anya elkészít egy csomó mindent, leteszi a gyermek elé, aki önmaga elvégzi a válogatást és a pürésítést is. Nem akartam eddig feleslegesen foglalkozni ezzel az irányzattal, mert borzasztó pazarlásnak tartom anyai erőforrás és élelmiszerhasználat terén is, de a fényevő magzatom ma húzott egy strigulát a "mégis inkább próbáljuk ki" térfélen.
Konkrétan az történt, hogy kimentem a kertbe paradicsomot szedni, egyik kezemben a gyerek, a másikban a tálka, a harmadikkal szedtem a paradicsomot (viccet félretéve fogalmam sincs, hogy csináltam, de a gyereket nem tettem le a földre). Aztán mikor jöttünk be, észrevettem, hogy gyermekem kezében egy félig már elfogyasztott paradicsom található. Drága kisfiam cseppet sem törődött az ilyen "héja, magja nélkül, csak főzve" jellegű ajánlásokkal, ami például a paradicsomra vonatkozik az ő korában.
Szóval lehet, hogy mégis megpróbáljuk a BLW-t, a maradékot meg odaadom a szomszéd disznójának, vagy beszerzek egy sajátot, ezt még egyelőre nem döntöttem el.
