Végre megjött a nyár. A gyerekem a sok fényre való tekintettel újabban hajnal 5-kor úgy gondolta, hogy na most már elég volt az éjszakából és kezdjük el a napot. Anya meg erre úgy gondolta, hogy lányos vagy nem lányos, lecseréli az áttetsző halványzöld "sötétítő" függönyt a terracotta színű fénykizárósra. És lőn sötét. Meg alvás.
A meleget viszont nem tartja távol a függöny, ezért a megoldás csak 3 napig működött, ekkor ugyanis lejárt a házunk hőszigetelésének a mandátuma, és elértük az éjszaka is 26 fok van állapotot. A csúcs az, amikor este 9-kor, nettó egy óra üvöltés után aludt el, és még csak haragudni sem tudok rá, mert látszik rajta, hogy melege van, és utálja a nyarat.
A végre kialakult napirendünk is teljesen felborult. Oda a napi két sétának. 10 után már nem vagyunk kint, előtte meg ébren nem vagyunk, legalábbis én. Még akkor sem, ha mászkálok a lakásban és nyitva van a szemem. A déli nagy alvás egyelőre tartja magát, de a délutáni séta helyett délutáni pancsolás a program kint, medencében, árnyékban. Utána pedig mehetünk sétálni, ez tegnap konkrétan este 7 órára jött ki. De legalább már nem volt annyira meleg.
Akárki akármit mond, én gyerekkel sokkal jobban bírtam a két héttel ezelőtti áprilisi időjárást, mint ezt a kánikulát. Kérem vissza a tavaszt, vagy előleget az őszből, légyszi-légyszi...
