Én mindig megfogadom, hogy most jól fogok aludni. Aztán....
Aztán kinyiffan a klíma. Jó, rendben, nincs itt gond, kérem szépen, egész délután esett az eső, hűvös van odakint, kinyitom az ablakot.
Aztán megjelennek a szomszéd elvadult macskái, és olyan nászorgiát rendeznek az ablak alatt, hogy az alvás kizárt dologgá válik.
Aztán nem jön be elég hűvös a félig lehúzott redőny miatt, ha meg teljesen felhúzom, túl sok a fény.
Aztán fáj a derekam, meg a térdem, meg a forgóm, meg egy csomó olyan ízületem, ami nem is létezik (pedig eszem a Cartinormot mint cirkuszi ló a kockacukrot, de hát a fantom ízületekre ezek szerint a valódi gyógybogyó nem való).
Aztán megjelennek megint a macskák, vagy más macskák, ez nem derült ki, hang alapján (még) nem tudom megkülönböztetni őket, ami biztos, hogy pont ugyanazt csinálták.
Aztán hajnalodik, és egy falka rigó hangos csettegéssel riaszt, valószínűleg a macska (macskák) miatt.
Aztán munkába indul az utca népe, és mindenki bőgeti a szakadt furgonját, ajót csapkod, kiabál.
Aztán megszólal az ébresztőm.
Jó reggelt, világ. A mai aktivitás érdeklődés hiányában elmarad.
