3 hét múlva szülinap, holnap kezdjük az ovit, minden szempontból egy felfokozott érzelmi helyzet ez a mostani. Kari egy vigyorgombóc, nem tudok róla rosszat írni, ami kis rosszaságot művel, még az is leginkább aranyos. A szülinappal kicsit gondban voltunk, mert leginkább csak gyurmázni szeret, de aztán kinéztem neki egy sokdarabos, sokeszközös gyurmakészletet, azt szerintem imádni fogja. Mondjuk nem lenne baj, ha nem a munkahelyemen pihenne, tekintve, hogy most hetekig nem áll szándékomban arrafelé kolbászolni, de azért talán a szülinap előtt mégg leszek bent.
A másik kedvenc elfoglaltsága az ugrálás, ami abból áll, hogy felmászik az ablakpárkányára, és onnan ugrál lefelé. Jobb esetben előtte odatett egy szivacsot és némi párnaállományt, rosszabb esetben meg csak simán reméljük, hogy a talpára esik. Ha ez ilyen marad, akkor tavasszal lehet, hogy kap egy kinti trambulint, de az is lehet, hogy addigra rég más fogja érdekelni, elvégre az oviban nyilván összeszed majd mindenféle új szokást és érdeklődést.
Ja igen, az evés terén is vannak változások, végre nem kell feltétlenül etetni, ez így három évesen már szerintem időszerű volt. Most már simán le tudok ülni a kanapéra olvasni, amíg ő reggelizik, csak fél percenként rá kell szólnom, hogy egyen, mert különben megáll a szájában a falat. Mert persze enni csak mesenézés közben lehet, ilyenkor bekapcsolom neki az aktuális kedvencet (most épp Peppa malac vagy a neten fellelhető kisbabás fun videók).
Az alvása is rendbejött végre, többnyire végigalussza az éjszakát, az már más kérdés, hogy kitakarózik, ami így októberben nem a legokosabb dolog, amit tehet, szóval én továbbra is felkelegetek betakarni. Lehetne épp hálózsákban is altatni, de újabban végre teljesen szobatiszta lett, és a hálózsák nem épp szerencsés választás, amikor esetleg egy esti procedúra közben háromszor szeretne kimenni pisilni, illetve reggel ébredés után is annyira kell neki, hogy rohanunk. Néha egy-egy bepisilés még akad, de sebaj, vettem gumilepedőt, az bírja.
És a végére egy aranyos: valamelyik nap mondtam neki, hogy Kari, nincs kedvem főzni, majd hazajön apád és megfőz. Mire ő döbbenten abbahagyta a gyurmázást, felnézett, és visszakérdezett: engem???
