Tegnap vacsorakor már csak egy nyavalyás uborkát szorongatott a lelkem, ami csak nem akart fogyni. Időnként a szájába vette, de inkább puszi volt az, mintsem harapás, ami történt... Mivel már 40 perce tartott a vacsorának nevezett hajtépés, az apja rászólt, hogy mi lenne, ha fogyna is az az uborka. Mire a gyermekem meglepetten ránézett az uborkára, és közölte, hogy: "eszem, de mindig visszanő!"
Nem, nem estem le a fotelből a röhögéstől...
