Hurrá, Karit felvették oviba! Szeptemberben kezd, hogy melyik csoportba kerül, azt még nem tudom, de Lexit és Nórit is felvették, így reménykedünk a közös csoportban, ők már nagyon összeszoktak, jó lenne, ha nem szednék őket szét.
Szoktam is neki mostanában mondani, hogy ő már nagy ovis, persze leginkább olyankor, amikor ehhez a státuszhoz nem méltóan viselkedik, például a saját nyálával játszik, vagy hasonlók. Erre általában a válasz mintegy fél nap múlva kapom meg, amikor arról van szó, hogy játszhat-e a késekkel vagy nem. Igen, a logikus gondolkodás és a szülővel vitatkozás már nagyon megy, ezt még nem döntöttem el, hogy mennyire jó, egyelőre örülök neki, de majd kérdezzetek meg a kamaszkod közepén is.
A lufimánia még mindig nagyon megy. Hétvégén a Bálint Ágnes mesefesztiválon voltunk, nem azért, mert nagy rajongói vagyunk a hasonló gyereknépgyűléseknek, hanem mert szinte házhoz jött az esemény, akkor meg miért ne menjünk ki. Bevállalós anyuka odáig fajult, hogy reggel hagyta 8-ig aludni a kisfiát, mondván hogy sok lesz a program, csak nem jövünk haza délben ilyen hülyeségek miatt, mint az ebéd meg az alvás.
Ennek köszönhetően volt egy olyan pontja a napnak, amikor délután fél 3kor a gyermekem az égvilágon mindenre elsírta magát azt üvöltve, hogy nyűgös vagyok, nyűgös vagyok, de szerencsére eszembe jutott felhívni a délelőtti partner kislány anyukáját, hogy mi lenne, ha, és szerencsére igen volt a válasz. Így visszamentünk még egy körre, ami a legmerészebb várakozásaimat is felülmúlta, kicsinyem ugyanis végig élvezte, és még hazafelé a kisvonatban sem aludt el.
Maga a fesztivál egyébként két napos, mi ebből a szombatot (sajnos) kihagytuk, tehát a vasárnapról szóltak a fentiek. Két helyszíne is van, ami egyrészt azért jó, mert az egyik csaknem az utcánk végén van, másrészt meg azért, mert a két helyszín között kisvonat és kisbusz közlekedik rendszeresen. Rengeteg játék, foglalkozás, esemény van, kezdve a mászófaltól az állatsimogatón át egészen a bábjátékokig és a koncertekig, és annyira, de annyira tetszett, hogy semmiért nem kellett fizetni, kivéve persze a tárgyakért, de hát ez ugye normális.
Kicsit persze volt reklámhangulat, mert három sátorban is osztogattak mindenféle logókkal ellátott lufikat, de szerintem erre sem igazán a reklám miatt neheztelek, hanem mert ennek köszönhetően duplájára nőtt az otthon fellelhető lufik száma, ami korábban sem volt éppen elenyésző.
Nem tudom, az oviban mit fognak szólni a gyermekem tartozákának tekinthető több tíz lufinak, de hátha addig leszokik.
